Wycliffe Hírek - 2006. tél

2006. október 12-e nem úgy vonul majd be a történelembe, mint valami nevezetes nap, ami megfordította a világ kerekét. A legtöbb hírcsatorna és újság nem számolt be semmi rendkívüli eseményről ezen a napon. A világ számos részén csendesen peregtek le ennek a csütörtöknek az eseményei. Ám van egy távoli szeglete a földnek, ahol erre a napra még nemzedékek múlva is emlékezni fognak. Ez a hely Pápua Új-Guineában található a Szepik folyó mellett, ahol az abau emberek élnek. A népcsoport nevének jelentése „meddő, sivár terület, olyan hely, ahol semmi sem nő”.

Október 12-én az abau emberek – 24 évi kemény munka és várakozás után – végre kezükbe vehették azt a kincset, amire oly sokat vártak. Ekkor került sor ugyanis az abau újszövetség átadási ünnepségére. A több száz résztvevő vidáman ünnepelte Isten kegyelmét tánccal, énekkel, hálaadással és könnyekkel kísérve; szinte életre keltve Ézsaiás próféta szavait: “Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az ÚR kertje. – Boldog örvendezés lesz majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének”. Ézs 51,3

Közel negyed évszázaddal ezelőtt a Wycliffe Bibliafordítókkal szolgáló, fiatal holland-finn házaspár érkezett ide egy pici repülőgépen. Arjen és Maija Lock három gyermekükkel együtt költözött erre a külvilágtól elzárt, mocsaras, betegségektől hemzsegő területre, hogy – terveik szerint – elérhetővé tegyék Isten Igéjét az abau emberek számára is a saját nyelvükön. Kb. 25 olyan szétszórt falu van a vidéken, ahol ezt a nyelvet beszélik. Bár a mocsaras vidék egyrészt gondoskodik az itt élő emberek alaptáplálékáról, a szágóról, másrészt lehetetlenné tesz minden szárazföldi útépítést. Az abau emberek időnként napokat utaznak fából kivájt kenujaikban, hogy elérjék a távolabbi falvakat. A fordítói munka éppen ezért évekkel is tovább tartott volna, ha a Wycliffe partnerszervezete, a JAARS (www.jaars.org) nem biztosított volna technikai segítséget a munkához akképpen, hogy pl. időnként repülőgépein szállította a fordítókat a falu és az országos központ között.

Az idős Obow, aki – a Lock házaspár mellett – az újszövetség fő abau nyelvű fordítója volt, könnyeit törölgetve Arjent átölelve állt a pódiumon. Magasra emelte az újszövetség egy példányát, hogy mindenki jól láthassa. „Úgy érzem, olyan vagyok, mint Simeon” – mondta, kifejezve ezzel háláját azért, hogy Isten megengedte neki, hogy részese legyen ennek a csodálatos napnak. Az ünnepség végén az emberek annak reményében, hogy minél hamarabb kezükbe kapják saját példányukat, elözönlötték a színpadot, s a szervezők már-már attól tartottak, hogy összedől az építmény. Az átadási ünnepséget követő héten legalább ezer darab újszövetség talált gazdára, egy Jetro nevű férfi nyolc példányt is vett, ahogy mondta: egyet-egyet minden gyermekének.

Arjen, Maija és anyanyelvi segítőik több éven át dolgoztak annak előkészítésén, hogy a megfelelő időben ilyen fogadtatása legyen a Szentírásnak. Már a kezdeteknél rájöttek, hogy a lefordítandó újszövetségnek kevés haszna lesz abau nyelven, ha az emberek meg nem tanulnak írni és olvasni a saját nyelvükön. „Reménytelen vállalkozás lenne ezt a könyvet előkészítés nélkül az emberek kezébe adni” – mondja Maija.

Ettől az ötlettől vezérelve elsőként írásolvasás előkészítő osztályokat hoztak létre, amelyekben az abau gyermekek megtanulták a betűvetést anyanyelvükön. Lassan haladtak előre, de végül is mind a 25 abau nyelvet beszélő faluban létrejött az előkészítő osztály. A házaspár hároméves tantervet fejlesztett ki, amelynek alapján – a szintén általuk kiképzett abau oktatók – tanítottak az osztályokban, melyekben, számításaik szerint az elmúlt évek során mintegy 2000 gyermek tanult meg írni-olvasni.

Létrehoztak egy képzési központot is, ahol a felnőttek kaphatnak az írásolvasás-oktatás mellett a számolás, a könyvelés vagy az adminisztrációs munkával kapcsolatos alapvető ismereteket. Egy Mane nevű nő, aki a központban tanult meg írni és olvasni, így számolt be erről az élményről: „Az olvasás olyan, mint amikor az erdőben egy új csapás nyílik meg előttünk.” „Ez a módszer meghozta a gyümölcsét. Amikor a nagy nap eljött, az emberek készen álltak az Ige befogadására” – osztotta meg ezzel kapcsolatos tapasztalatát Maija.

A következő hónapok során Arjen és Maija abau nyelvű munkatársaikkal együtt végig fogják látogatni az elzárt területeken lévő falvakat, hogy az ottlakóknak levetítsék az abau nyelvre szinkronizált Jézusról szóló filmet, amely a Lukács evangéliuma alapján készült, s visznek nekik az elkészült Újszövetségből is.

A Lock házaspár szolgálatának ideje lassan a végéhez közeledik Pápua Új-Guineában, 2007. nyarára szeretnék az egész munkát átadni a helyi abau vezetésnek. „Megpróbálunk egyre jobban kivonulni a munkából, mert már vannak olyan képzett abau munkatársaink, akik nélkülünk is kiválóan el fogják látni a feladatokat, ezért hiszünk abban, hogy az abau projekt távozásunk után is működni fog.” Arjen és Maija nagyon hálás, hogy Isten felhasználta őket abban, hogy eljuttassa Üzenetét az abau emberek részére. A statisztikák, az osztályok száma hidegen hagyja őket, amikor látják, hogy emberek élete változott meg az Ige ereje által. „Nem a számok, a sikerek vagy azoknak az épületeknek a nagysága érdekel, amelyeket hátra hagyunk. Mi azért jöttünk ide, hogy ezeknek az embereknek az élete megváltozzon, és csak ez érdekel bennünket” – zárja mondanivalóját Maija.

„Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem,” mondja Isten az Ézs. 55,11-ben. Talán majd évek múltán, ahogy az abau emberek is megtanulnak egyre jobban bízni ebben az Igében, nevük is megváltozik: nem „meddő” lesz többé, hanem „gyümölcshozó”.

„Sírva fakadtam, amikor láttam az út mellett térdeplő embereket, amint az újszövetséget tartalmazó doboz elhaladt mellettük. Még sohasem láttam az Isten Igéje felé megnyilvánuló tiszteletnek ezt a formáját.”
(Arjen Lock bibliafordító 83 éves édesanyjának szavai)

„Olyan sokat jelentett számomra, hogy megélhettem a munka befejezését. A hetvenes években a férjem és én szintén elkezdtük a fordítási munkát ezen a nyelven, de idővel fel kellett adnunk. Annak ellenére, hogy mi abbahagytuk, mások által mégis elkészült a fordítás.”
(Muriel Withell, új-zélandi misszionárius)

„A férjem sajnos a fordítás elkészülte előtt meghalt. Én azonban megtanultam olvasni, és mostantól én fogok felolvasni három gyermekünknek a Bibliából.”
(Eni Miha, egy fiatalon megözvegyült édesanya)

A Föld második legnagyobb szigetének, Új-Guineának keleti részén és Melanézia északnyugati szigetcsoportjain terül el. Nevét részben őslakóiról, a pápuákról kapta, az indonéz eredetű szó jelentése: „göndör hajú”. Nevének másik része onnan ered, hogy a sziget őslakói hasonlítottak az afrikai Guinea lakosaira. A legutoljára Ausztráliához tartozó terület 1975-ben nyerte el függetlenségét.

Az itt található nyelvek száma: 823
Nyelvi projektek száma, amelyben Wycliffe munkatársak dolgoznak: 185
A Wycliffe által eddig itt átadott Újszövetségek száma: 162
A Wycliffe által eddig itt átadott teljes Bibliák száma: 1

Nyelvek száma, ahol már befejeződött a fordítási munka: 277
Nyelvek száma, ahol folyamatban van a fordítási munka: 219
Nyelvek száma, ahol még nem kezdődött el a fordítási munka: 320

Az itt dolgozó Wycliffe munkatársak száma: 628
(Ebből 315 nyelvész, 279 egyéb szolgálatot végez, 34 segítő)
Helyi (nemzeti) alkalmazottak: 247

E hazánktól oly messze fekvő szigetnek is van néhány magyar missziós vonatkozása.
• Itt szolgált például Molnár Mária II. világháború alatt elszenvedett mártírhaláláig.
• A Wycliffe Hírek őszi számában írtunk röviden Marilyn Laszlo-ról, a Wycliffe Bibliafordítók munkatársáról, a szepik ájvam nyelvű újszövetség egyik fordítójáról, kinek apai nagyapja magyar volt.
• A magyar Wycliffe Bibliafordítók szervezetének hírnevét Csongor Zsófia öregbítette a 21. században azzal, hogy egyesületünk rövid távú munkatársaként 18 hónapig dolgozott Pápua Új-Guineában, ahol az arop nyelvű népcsoport között végzett nyelvészeti elemző munkát.

„A legnagyszerűbb misszionárius a Biblia.
Soha sem megy szabadságra és sehol sem gondolják róla, hogy idegen lenne.”

Cameron Townsend, a Wycliffe Bibliafordítók alapítója