Mindketten a Pasaréti Református Gyülekezetbe járunk, az egyik ifjúsági csoportban és az énekkarban kezdődött el a barátságunk. Zsófit már tizenéves korától foglalkoztatta a nyelvészet és az evangélium hirdetése távoli népcsoportoknak, és gyűjtögette azokat az igéket, melyek a misszióról szóltak. Az egyik istentisztelet végén a lelkipásztor hirdette a Wycliffe nyári táborát, ahol megfogalmazódott benne, hogy Isten erre hívja őt is. Miki ekkor már a Szentírás Szövetség és a Gedeon Társaság szolgálataiban is részt vett, és nem érezte, hogy Isten külföldre hívná. Mindkettőnknek hétköznapi foglalkozásaink voltak: angoltanítás, ügyfélszolgálat, személyzeti munka. Megismerkedésünkkor elkezdtünk imádkozni azért, hogy Isten valóban a Wycliffe-nél akar-e látni minket, mert ha igen, akkor mindkettőnket külön-külön is el fog hívni erre. 6 év házasság után így is történt. A Wycliffe angliai felkészítő tanfolyamán Zsófi nyelvészetet, Miki pedig anyanyelvi bibliaismeretet tanult.

Istentől kértük el, hogy melyik országba induljunk, mert csak annyit tudtunk, hogy ebben a szolgálatban vegyünk részt, de azt nem, hogy pontosan hol. Az amerikai Wycliffe honlapján volt egy húszas lista, hogy a világ mely országaiban van a legnagyobb szükség a bibliafordításra, és ezek közül kb. 16-nak írtunk. A válaszokat Isten vezetésének véve végül a csendes-óceáni Vanuatura esett a választásunk. Itt, Tanna szigetén, Lowaneai faluban élünk és dolgozunk már 2015 óta. Célunk az, hogy a tannaiak anyanyelvükön megérthessék a Biblia üzenetét és ezáltal Isten legyen életük egyetlen ura. Imádkozunk-Bibliát olvasunk az emberekkel, tanfolyamokat tartunk, az elkészült bibliafordításokat és énekeskönyveket digitalizáljuk, tanítjuk a gyermekeinket és tortákat sütünk.

Munkánkban Istenre támaszkodunk, Benne van a reménységünk erre az életre és a jövőre nézve egyaránt. A nehéz helyzeteken is Ő segített és segít át, és Ő formál minket, hogy hogyan viszonyuljunk egy teljesen más kultúrában az emberekhez, hogyan mutassuk nekik az utat Őhozzá.

Számunkra fontos ige: 

Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan.
Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. (1Kor 3,7.10-13)

Hírlevelünkre a miklos_greizer@wycliffe.hu vagy a zsofia_greizer@wycliffe.hu címen lehet kérni a feliratkozást.
Egy másik lehetőség: instagram.com/greizervanuatu