Lobala
Ünnepeljük együtt a lobala, a mono, a pagabete és a ngbandi-ngiri népekkel, hogy az Újszövetség már az ő nyelveiken is olvasható!
Aligha meglepő, hogy az emberek és a közösségek ünnepelnek, amikor megkapják az újonnan lefordított Újszövetséget vagy Bibliát, hiszen ez megerősíti őket abban, hogy fontosak Istennek. Ráadásul ez több éves – vagy általában inkább több évtizedes – odaadó munka végkifejlete, ami gyakran társadalmi konfliktusok, halálesetek és tragédiák közepette zajlik.
Tény, hogy a bibliafordítás nem gyors és nem könnyű feladat. Hosszú évekig tartó folyamatos munka és számos akadály leküzdése kell hozzá. Továbbra is sok a kezdetekkor elvégzendő feladat is – mivel a nyelveknek gyakran csak szóbeli formája létezik, ezeket soha nem írták le. Évekig tartó nyelvelemzés, könnyen olvasható írásrendszer kidolgozása és egyéb elemek elvégzése szükséges a fordítási munka megkezdése előtt.
Bizony gyakran évtizedek munkája, mire ez a létfontosságú és életet megváltoztató könyv elkészül! Ezért is tartanak tömeges ünnepségeket, amikor a munka elkészültét ünnepli meg az egész közösség.
Így történt ez 2021 április 25-én is a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK), amikor négy nyelvi csoport ünnepelte Újszövetségük átadását egy időben és egy helyen. A Lobala, Mono, Ngbandi-Ngiri és Pagabete közösségek számára ez a nap tele volt örömmel, énekléssel, tánccal, finom ételekkel és boldogsággal, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt évek során sok zavart okoztak a helyi polgári konfliktusok, a munka mégis elkészülhetett!
A nulláról indulva
Ez az átadási esemény egyben annak a munkának a beteljesülése is volt, amelyet a Wycliffe UK-nél szolgáló David Morgan és mások elkezdtek mintegy 37 évvel ezelőtt.
„1984-ben jártam először a világnak ezen a részén – mondja David –, ahol felméréseket végeztem, beleértve ezt a négy nyelvi közösséget is. A feladatom az volt, hogy megvizsgáljam a bibliafordítás szükségességét a KDK északnyugati részén.
A felmérés alapvető és határozottan régimódi volt. Az első felmérő expedíción kenukon utaztunk faluról falura, feljegyeztük, hol beszélik az egyes nyelveket, szólistákat készítettünk és sok kérdést tettünk fel. Nagyon lassú munka volt, amire hetekig tartott a felkészülés, majd pedig azt több héten át tartó elemzés követte. Ezen keresztül azonosítottuk be a lobala, a mono és a pagabete nyelveket, mint amelyeknek kulcsfontosságú az igénye a bibliafordításra.
A négy Újszövetség
„1986-ban kezdtem el a lobala nyelvre koncentrálni, és egy távoli, lobala nyelvű faluba költöztem. A kezdeti nyelvi munka a nyelvtan és a fonológia (a nyelv beszédhangjai) leírásából, szótár létrehozásából, történetek, közmondások és kulturális információk összegyűjtéséből állt. Rengeteg füzetet töltöttem meg, mivel kezdetben nem volt számítógépem. Erősítettem a kapcsolatokat a közösségben, és szorosan együttműködtem a helyi egyházzal. Ezután beazonosítottam egy lehetséges fordítói csapatot a helyi közösségből, alapképzést adtam nekik, és hozzákezdtünk a munkához.
A helyi fordítói csapatok felkészítése kulcsfontosságú volt a négy újszövetségi fordítás szempontjából. A Wycliffe-nél szolgálók az egész folyamatot felméréseiken, helyesírási munkájukon, közösségbe vonzáson és a helyiek bibliafordítási képzésén keresztül indították el, de a tényleges fordítást a kongói fordítók végezték.”
Hosszú történet… happy enddel
És a fordítási munka? „Ez egy hosszú történet, sajnos polgárháborúval, halállal és kitelepítéssel” – meséli David.
„A kongói polgárháború jelentős hatással volt a lobala nyelvű közösségre. Például a távoli Imesse falu, ahol egy ideig székhelyem volt, nem kevesebb, mint 11 alkalommal cserélt gazdát a kormány és a lázadó erők között. Az idők során a teljes lakosság elmenekült a faluból és az UNHCR által biztosított műanyag fóliák alatt élve vészeltek át éveket. A templomot repülőgépek bombázták. Az is megtörtént, hogy néhány lobala ismerősömet bezárták egy házba, és élve elégették. Drága barátom, Botoko, aki olyan keményen dolgozott velem a lobala szótár létrehozásán, meghalt egy villámcsapástól, miközben kenuban szállította az állatokat a folyón. Ezek valóban sötét idők voltak a lobalaiak számára.”
„A polgárháború arra kényszerített minket, hogy mindent újraalapozzunk a távolból. Sok minden, amit akkor elképzeltünk, különösen a projektben való részvételünk, hiábavalóvá vált. De Isten tervei diadalmaskodtak. Helyi kollégák vállalták át a projektek vezetését és lebonyolítását. A magas szintű képzést gyakran gyorstalpaló kurzusokon végezték el, mindig azt, amire épp szükség volt.”
Ezek a megszakítások, a helyi fordítók teljes felkészítéséhez szükséges képzéssel párosulva azt eredményezték, hogy a lobala Újszövetség fordítási munkái csak 2007-ben kezdődtek meg és 2017-ben fejeződött be a konkrét fordítási munka. (A másik három Újszövetség fordítási munkája 15-17 év alatt zajlott le.)
Kézben az értékes Lobala Újszövetség
„A bibliafordítási munka soha nem rövid sprint. Ez mindig egy maraton – a folyamatos, fokozatos haladás története. A fordítási munka már a megkezdés előtt sok előkészítést és képzést igényel; ám minden erőfeszítést megér. Az átadás óta 65 000 lobala beszélőnek van a nyomtatott Újszövetsége a saját nyelvén. Ugyanezt ünnepelhetik a mono, a ngbandi-ngiri és a pagabete nyelvcsoportok tagjai is.
„A fordítás elkészült, és így az első szakasz befejeződött” – mondja David. „Mostantól azonban gondoskodnunk kell arról, hogy Isten igéjének ezeket a létfontosságú csatornáit használják – hogy ne csak ott porosodjanak valahol egy templompolcon, és ne legyenek a termeszek vagy az egerek és pókok számára eledelül. Sokkal inkább – kerüljenek az emberek kezébe, olvassák és segítsék életük és közösségeik átalakítását. A bibliafordítás csak ezután éri el igazán azt, ami a munka valódi célja.”
