Miskolc, 2025. 04. 26.
A nagy történet nem velünk kezdődött! Isten úgy határozott, hogy szólni fog az emberekhez. Arra kell gondolnunk, amikor fordításokról beszélünk, hogy Isten is mindig azon a nyelven szólt az adott emberhez, amin az az ember értett – fogalmazott a hazai jelnyelvi bibliafordítás egyik munkatársa. Ádám rámutatott, hogy amikor arra volt szükség, hogy az emberi Isten-tapasztalatot továbbadják a következő generációknak, akkor jött képbe az írás! Fontos látnunk, hogy már a zsidóknál is nagy jelentősége volt a leírt történetek megörökítésének. Lejegyzett históriák által értették meg Istent, amely feljegyzéseket tovább is adták.
Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk,… (Zsid 1,1-2a)
Tudjuk, hogy Jézus Krisztus az ott élő emberekkel arámi nyelven beszélt (ami se nem héber, se nem görög), mely abban a régióban használt kommunikációs csatorna, jel, kód volt. A tanítványai viszont görögül (annak egy akkori változatában) írták le az Újszövetséget! Tehát már ők is fordítottak. Amikor leírták, már azzal is fordították tulajdonképpen Jézus szavait. Később, ahogy terjedt az Ige (nem is beszélve a reformáció időszakáról) különböző más nyelvekre is kezdték lefordítani már az első századoktól kezdve.
Isten maga is fordító, Jézus is fordított, amikor az emberekhez beszélt saját nyelvükön. A Szentlélek is fordít, amikor hozzánk szól, illetve akkor is amikor a Biblia íróit ihlette, inspirálta. Tudjuk, hogy a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos… (2Tim 3,16a), illetve azt is, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek. (2 Péter 1,20-21)
Jézus hogyan bízta ránk azt a küldetést, ami az övé volt? Ő azért jött, hogy az embereket magához hívja, megváltsa és ebbe a szolgálatba küldi el az övéit. Amikor feltámadt, akkor az emmausi tanítványoknak elmagyarázta, a nagy képet: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel. (Lk 24,46-49)
Előadónk néhány szempontot emelt ki e fenti igéből. Először is Jézus egybe köti az Ő halálának és feltámadásának szükségességét – mint, aminek meg kellett történnie, mint amit a próféciák meg tudnak erősíteni – azzal, hogy aztán hirdetni kell a Róla szóló evangéliumot, megtérést, bűnbocsánatot minden nép között! Ez ugyanannyira szükségszerű és ugyanúgy része Isten tervének. Ehhez pedig szükségünk van az Úrtól kapott erőre a Szentlélek által.
A Nagy Küldetésnek nevezett szakaszban Jézus így szólt, hogy: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,18-20) Itt a tanítvánnyá tétel nem csak a vízkeresztség, hanem egy folyamat. Nem lehet egy nap alatt tanítvánnyá tenni valakit. Az nem tanítványság, hogy meghallgatunk néhány igehirdetést. Ez nyilván egy hosszú folyamat és ebben tud támasz lenni az, hogy van egy írott anyagunk, amire aztán lehet építeni és amihez a tanítvány tud nyúlni később is, amikor esetleg már nincs a mesterével. A hosszú távú folyamatot Isten ránk bízta, hogy tegyük, végezzük. Ádám szerint magától értetődő, hogy ebben segíteni tud hogyha az, aki tanítványoz és az is, akit tanítványoznak a saját nyelvén tudja olvasni a Szentírást.
Az Apostolok Cselekedetei elején azt mondta Jézus, hogy Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. (ApCsel 1,7-8) Itt már egy olyan ívet rajzol elénk az Úr Jézus, amiben benne vannak kulturális különbségek, nyelvi különbségek, földrajzi távolságok. Azt mondja, hogy kezdjétek ott, ahol vagytok, de ez ne érjen véget… Menjetek egyre távolabb!
Az Istenről szóló evangélium hogyan jut el a föld végső határáig? Ez nincs benne a Bibliában részletesen, de megvan az a modell, amit a mai egyháznak is követnie kell. Azt látjuk egyrészt, hogy a helyi gyülekezetek ha rendben működnek, akkor növekednek. A jeruzsálemi gyülekezetről azt olvashatjuk, hogy az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. (ApCsel 2,47b) Tud növekedni Isten egyháza úgy is, ha Jézus tanítványai eljutnak olyan helyekre, ahol még nem ismerik Őt (pl. István utáni üldözés és szétszóródás). Isten egy üldöztetést arra használt, hogy az evangélium terjedjen.
Az első keresztyének úgy kerültek Antiókhiában, hogy azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Amikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. (ApCsel 11,19-21)
Ha tehát elkerülnek a hívők akár költözéssel, akár más okból egy gyülekezetből, akkor egy új településen, régióban el tud indulni a növekedés. További módja a missziónak, hogy Isten elhív embereket és kiküld egy gyülekezet misszionáriusokat. Erre olvashatunk jó példát az Apostolok Cselekedetei 13. fejezetében. Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lúciusz és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. (1-3 versek)
Ezek után történik az, hogy Pál apostol és társai bejárják Kis-Ázsia vidékét és a görög szigeteket és gyülekezeteket alapítanak. Ezek a keresztyén közösségek fokozatosan önállóvá válnak. Pál még néhányszor meglátogatta őket, párszor levelet írt nekik, de végül helyi vezetőket állítanak és helyi irányítást kapnak ezek a gyülekezetek. Titusznak és Timóteusnak ez is a feladata, hogy ezt megtegyék ottani testvérek bevonásával. Ezt a modellt kell követnünk bármilyen misszióban! Eljuttathatjuk a Szentírás üzenetét távoli régiókba, ahol még nem ismerik Istent és nagyon kevés a tanítvány. De aztán meg kell tanítani őket önállósodni, megerősödni, hogy ott helyben tudják végezni a szolgálatot.
A bibliafordítás a fentebb elhangzott folyamathoz szükséges! A saját nyelven felidézhető és megvitatható Biblia kulcsfontosságú a növekedésben. Így tud majd megmaradni a helyi gyülekezet Isten igéjének mércéjében. Miért fontos tehát összefoglalva a bibliafordítás? A Szentírás a hiteles forrásunk az emberről, Istenről, megváltásról, örök életről, vagy akár az életünk vezetésének módjáról, a tanítványságról. Hogyha nem áll rendelkezésre ez, akkor nagyon könnyű tévtanítások áldozatává vagy bizonytalanná válni. Ha megvan, sokkal könnyebb tanítványokat nevelni, gyülekezetet pásztorolni.
Micsoda nyugalom és békesség, ha kezünkben az Ige és meg tudjuk érteni Isten vezetését! Amikor meg tudok arról győződni, hogyha a Szentlélek nekem üzen valamit, az összhangban van az Isten igéjével! Vagy amit hallottam például mások bizonyságtételéből, azt össze tudom vetni a Szentírással. Minderre addig van szükség, amíg ez a korszak tart, amíg Jézus vissza nem tér! Meg fog történni majd a feltámadás és Isten országa kiteljesedik. Ahhoz, hogy ez megtörténjen Jézus tesz majd valamit. A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónon ülő jobb kezéből; és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt – mindegyiknél hárfa volt és aranypohár, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek –, és új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből;… (Jel 5,7-9)
Jézus Krisztus méltó arra, hogy kezébe vegye a történelmet és befejezze azt, mert minden törzsből, minden nyelvből és minden népből megváltott embereket! Ahhoz, hogy idáig eljussunk meg kell találnunk a mi szerepünket ebben a történetben. Ez lehet például az, hogy részt veszünk a bibliafordítások világméretű és nemzetközi szolgálatában azon a módon, ahogy Isten kinek kinek egyénileg megmutatja. Isten általunk is teljesíti be tervét, általunk is teljesíti ki az Ő misszióját (missio Dei) az egész földön.
Tóth Krisztián
