Tóth Krisztián beszámolója a 2025-ös nagyváradi Wycliffe Bibliafordító konferenciáról
A fordító szerepe, avagy a homo interpretor*
Csoportkép a konferencia résztvevőiről
(Tóth Krisztián a magyarországi Wycliffe Bibliafordítók képviseletében)
Új munkatársként, belecsöppenve egy nemzetközi környezetbe próbáltam tanulni és magamba szívni a hallottakat, közben jegyzeteket is készítve igyekeztem megörökíteni a hazai csapatunk, támogatóink és szimpatizánsaink számára a több napos konferencia értékes gondolatait. Az alábbiakban ennek esszenciája következik. (Nagyvárad, Wycliffe Romania, 2025. május 12-15.)
Mindannyian megismerünk életünk során legalább egy nyelvet – ez lesz az anyanyelvünk! Mégis kevesen gondolunk bele abba, hogy ez mit is jelent. Semmilyen könyv nem tartalmazza a nyelvünk összességet. A nyelv szavainak és kifejezéseinek nagy részét tartalmazhatja egy szótár (bár ezek is folyamatosan változnak, bővülnek), de korántsem minden lehetséges mondatot, szöveg-kombinációt foglal magában. A nyelv mindezek „végtelen” kombinációját tartalmazza. Amikor használjuk egymás után rakva a szavakat, lényegében teremtünk, de nem ex nihilo, azaz nem a semmiből, hanem egy Istentől kapott és elődeink által ránk örökített szókészletből. A nyelvhez hasonlóan a kultúrát sem tudatos módon sajátítjuk el. A kulturális viselkedések sokszor természetes, automatikus, tudatalatti módon rögzülnek. Ezt nevezzük tacit tudásnak (Polányi Mihály nyomán is)! Arról van szó, hogy ha még nem is tudunk pontosan elmagyarázni valamit, attól még lehet tudásunk róla. Bonyolult nyelvi struktúrák szövik át írott és szóbeli kommunikációs folyamatainkat. A bibliafordítások során fontos szem előtt tartani, hogy rendelkezik e az adott nép azzal az alap tudással, amit magunkból kiindulva feltételezünk (példának okáért az eszkimóknál, de még a japánoknál is külön magyarázatra szorul a juh, pásztor, nyáj stb… képe). Egy chilei példát is hallottunk a konferencián (a csirke és a róka története). Érdemes tehát tiszteletben tartani a helyi nép tacit tudását és bibliafordítóként nem megspórolni a kontextualizáció olykor nem könnyű és sok időt, energiát igénylő munkáját.
Antropológiai tanulmányok során is megbizonyosodhatunk róla, hogy nincs olyan, hogy primitív nyelv. Az egyik résztvevőnk bátran kimondta: még a legegyszerűbbnek tűnő idióma is komplex módon áll össze! Nagy kaland és kihívás ennek felfedezése. Szóba került természetesen az AI/MI fordítások kérdése is! Tökéletes segédeszköz? Nos, nem mindig! Ellenpélda: zörgessetek és megnyittatik – a tapasztalat szerint a mesterséges intelligencia szó szerint, „favágó” módon fordítaná olyan kultúrában is, ahol nem zörgetnek, hanem kiáltanak, ha bebocsátást szeretnének, mint például a dél-szudáni kultúrkörben. Ez egy olyan probléma, amelyet emberi odafigyeléssel szükséges felülvizsgálni. Tehát nem helyettesítheti a humán faktort az AI/MI. Mindenesetre az volt a javaslat, hogy a mesterséges intelligencia hasznos lehet a fordítási folyamat egyes elemeiben, de nem feltétlen magában a fordításban (de pl. az ellenőrzésben igen)! Viszont mit veszthetünk, ha a technológia a jövőben gyorsan „megoldaná” a munka dandárját? Mondjuk a misszionárius-fordító hosszan tartó áldásos jelenléte mindenképpen hiányoz(hat)na a helyi törzs mindennapi életében. Emberek világítanak igazán, software-ek kevésbbé… A bibliafordítás folyamatának – olykor természetellenes – felgyorsítása megokolhatónak tűnik pénzügyi (olcsóbb, rövidebb), de akár teológiai indokokkal is (lásd: Jézus visszajön, ha minden nyelvre le lesz fordítva a Szentírás) viszont ezek érezzük, hogy gyenge lábakon állnak. Az AI/MI nem kreatív, nem is eredeti: másolni tud. Eszköz és nem isten. (Erről beszélt egyébként Bacsó Benjámin egy friss podcast beszélgetésben a 18. perctől kezdve!)
Az ismétlés által neurológiailag is bizonyított módon belénk ivódik az adott információ (lásd: S’má Jiszráel – zsidó ima/áldás). A Biblia felszólít rá, hogy érezzük és lássuk meg, hogy jó az Úr! Fizikálisan vagyunk itt a földön. Isten nem csak a lelkünkre tart igényt! Teljes emberekként lát minket – holisztikusan tekint ránk, ezért jól tesszük, ha mi is így viszonyulunk önmagunkhoz és másokhoz is! Kulcsfogalom volt a konferencián az interkonnektivitás. A szavak nem csak racionális kódok. Emóciók is tapadnak rá. Jézus minden módon megkísértetett, de nem követett el bűnt; meg tud enyhülni, át tudja érezni testbe-zárt gyengeségünket (Zsid 2,14)! Isten az inkarnációval kvázi „jóváhagyta” a testünket, mikor Fiát így küldte el… A testbe zártság egyik velejárója a megtöretettség, melyet Urunk is átélt és mi is – emberként. Ezért nagyon fontos szolgálat a trauma kezelés (hazánkban is elindult új szolgálati ág)! Előadóink, akik az amerikai kontinensről érkeztek (USA, Kolumbia/Peru, Brazilia) hangsúlyozták, hogy egy trauma nem oldható fel csupán intellektuális úton! A gyülekezeteknek legyenek „kertjei” – értve ez alatt a védett környezetet, és ne csak szavakkal, hanem valódi, szívtől szívig érő szeretet kapcsolatokon keresztül vegyék körbe a megsebzetteket. Ez az igazi trauma healing… (nagyon tudtam rezonálni ezeket a gondolatokat hallva a magyarországi szolgálat kapcsán).
Egy másik fontos téma az volt, hogy Isten szereti a diverzitást, ami bele lett programozva a világba, amit Ő teremtett. Ez nem meglepő, hiszen maga is szentháromságban létező. A nyelv és kulturális diverzitás kapcsán Gisella, Peruban szolgáló kolumbiai előadónk felhívta rá a figyelmünket, hogy bár évszázadok óta le van fordítva spanyolra a Biblia (ami Latin-Amerika legtöbb országának hivatalos nyelve, Braziliát leszámítva), sok helyi törzs és nyelvjárás nem érti meg, így nem is tudja olvasni a saját nyelvén a Szentírást! Napjainkban 7397 nyelv van a legutóbbi jelentések szerint a földön. Egy helyi törzsi nyelv nem dialektus, hanem külön nyelv! Thaiföldön 4, Szuahéli nyelven 7, kínaiul 10, spanyolból több, mint 30 dialektus létezik! A modern héber nyelv is „újraéledt”, Izrael országával egyidőben. Érdekes, hogy annyira az ott élők identitásává vált, hogy még a miniszterelnököt is ki kellett javítani a tekintetben, hogy Jézus is héberül beszélt volna. Ferenc pápa gyorsan korrigálta; arámiul – mármint, hogy az volt a nyelve, mire Netanyahu: igen, ez így van, de ismerte a hébert nyelvet…
A globalizáció és urbanizáció kapcsán hallottunk arról, hogy az előrejelzések szerint 66%-a a világnak városlakó lesz 2050-re! Ide kapcsolódott a bábel tornya bibliai törtenetének (1 Móz 11) elemzése, mely felfogható egy gyenge emberi próbálkozásnak, nagyratörő teremtés-másolatnak.
Isten munkája, vagyis a Missio Dei kapcsán is hallottunk értékes gondolatokat az Ef 2,18-re is utalva. (Erről a témáról beszélt egyébként Horváth Ádám az aprilis végi miskolci Wycliffe konferencián is.)
Bár nincs Istennek missziós nyilatkozata, mégis tudhatjuk, hogy az Atya küldi a Fiút, aki pedig a Szentlelket. Olyan fontos és neves missziológus szerzőktől is hallottunk továbbá idézeteket, mint Chris Wright, Michael W. Goheen, vagy például a dél-afrikai David J. Bosch.
Az ApCsel 17:24-27-ből bontottuk ki az identitás jelentését. Definíció szerint több dimenziós fogalomról van szó, mivel sokféle aspektusa lehet életünkben. Nyelvfejlődésre érdekes példát hozott Afrikában szolgáló brazil előadónk, ami nem más, mint a kafangle! Kameruni francia és angol keverék nyelv! (A nyelvjárásokra, akcentus, kiejtés-különbségekre egyébként figyelemre méltó példát találunk az evangéliumokban Péter tagadása kapcsán. A szöveg így mondja pl. Máté evangéliumában: „Bizony te is közülük való vagy, hiszen a beszéded (galileai akcentus) is elárul téged.” (Mt 26,73b)
A János 1. fejezet kapcsán érdekes gondolat volt, hogy Jézus fordította le számunkra Istent, amikor testté lett! A logos „megtanulta” mit jelent embernek lenni. Mi keresztyének pedig az Ige többes számai lehetünk, ahogy képviseljük az Urat a világban. Egy fordított folyamat zajlik; krisztusivá válunk földi utunk során. Illetve ezzel egyidőben azzá, akivé csak kell (zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé), hogy megnyerjünk sokakat… De az is igaz, hogy ezzel egy időben Jézus Isten is maradt, így nekünk is tanulság: ne hasonuljunk teljes mértékben a világhoz, maradjunk meg krisztusi identitásunkban!
Incarnational living model vs. translation through the church? Daniel Watters – egyik résztvevő szerint érdekes kérdés ez mert az első modell jellemezte inkább misszionarius szüleinek megkozelítését, az utóbbi meg inkább napjaink tendenciája… (Daniel Dél-Ázsiában szolgált 30 évet, ha jól emlékszem ott is született)
Több nyitott kérdés maradt még továbbgondolásra, de ez is bizonyítja, hogy gazdag és elgondolkodtató alkalmon vehettünk részt Isten kegyelméből. SDG!
Tóth Krisztián
